2013. augusztus 28., szerda

♪ Chapter 3 ♪

Hello! Először is köszönöm a feliratkozókat, a komikat, pipákat és a díjat. Örülök hogy ennyire tetszik nektek a blogom.:) Ezért is hozom a harmadik részt nektek ilyen hamar. Meg hogy holnap kelnem kell korán mert megyünk Pestre.:\ Nem lett valami "hú de jó" rész, meg szerintem unalmasnak fogjátok tartani, de a 4.-et jobbra fogom csinálni. Azért jó olvasást! A.xx

Csak feküdtem és hallgattam a madarak csicsergését.Ajtócsapódást hallottam mögülem. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és felültem. Megláttam a fekete ismert kocsit.A fa tövéhez vonszoltam magamat. Nem fogok vele szóba állni.Soha! Hallottam a lépteit egyre jobban közeledni.Éreztem a nyakamon a forró leheletét.
-Mit akarsz?-szipogtam
-Hazavinni.-fogta meg a vállam.
-Ó..Szóval csak azért jöttél, hogy hazavigyél? Akkor már mehetsz is..Egyedül is haza találok.-álltam fel.
-Gyere már ide hugi.-tárta ki a karját. Dehogy ölelem meg. Ki tudja mit csinált azokkal a kezekkel. 
-Otthon találkozunk.-mondtam majd átmentem a túl oldalra, és kivettem a hajamból a gumit. Harry mérgesen ült be a kocsiba, és elment. Hát úgy látszik komolyan gondolja azt, amit mondok. De ha neki már nem felel meg az, amit ő akar, képes begurulni 2 perc alatt.Hát szóval sétáltam az ismeretlen utcán. Londonban csak ezt az egy helyet ismerem. A többit nem. Kéretni akartam magamat egy kicsit, hátha erőlködik magán. De nem..Semmi..Az ég szerelmére! Lea! Miért beszélsz róla ennyit? Miért kezded megszeretni? Mivel hat rád ennyire? Nem tudom a választ... Sajnos nem tudom..Kavarognak bennem az érzések, és nem tudok semmit.Ezekben a gondolkodásokban előjött a barátnőm.Felakartam hívni, de otthon hagytam a telefonom. A egyre gyorsabban lépkedtem. Említette, hogy ma nem lesz telefon közelben. A macskaköves járdákon már futottam, de nehéz volt. Mikor már jártasabb helyre érkeztem, mindenki bolondnak hitt. Nem gondolták hogy hova sietek ennyire. 
-Mi az még nem látottak embert futni? -értetlenkedtem. Ők csak bámultak engem. Gyűlölöm az itteni szomszédokat. Miért ilyenek? Mérgesen és sietve futottam a telefonomért. Fel a lépcsőn, majd le a lépcsőn. Harrynek egyszer neki is mentem. 
-Nem láttátok a telefonom? 
-Nem.-jött le Hazza a lépcsőn. Én utána vágtam egy grimaszt, majd futottam tovább.Nekem már csak Miranda maradt. Hát igen, sok mindene mentünk ketten keresztül. Ő volt az egyetlen, aki velem volt jóban-rosszban.Beléptem a zeneszobába. Semmi..
-Hol a fenébe van a telefonom? -kiabáltam. Anne jött fel a lépcsőn, kezében a telefonnal. 
-Egy Miranda nevű lány telefonált.-kikaptam a kezéből a telefont. 
-Ó Miranda...Nem hiszem el...Anne....Megkérhetlek valamire? 
-Persze..
-Eltudnál vinni Holmes Chappelbe? Sürgősen meg kell beszélnünk valamit.
-Persze, pattanj be a kocsiba, és elviszlek. 
-Jaj..Köszönöm anya.-majd a nyakába ugrottam. Csak nem hívhatom életem végéig Annenak. 
-Szívesen.-mosolygott. Lementem gyorsan, majd elkezdtem hívni. 5 csörgés után fel is vette. 
-Hova mentek? -kérdezte Harry.
-Ó senki, csak Harry dumál hogy hozzátok megyünk. -mondtam a telefonba. Az a fej amit Harry vágott felbecsülhetetlen volt. Nagyon vicces. Lerohantam a lépcsőn, ki a kocsiba, és már is kapcsoltam be magam.Anne mosolyogva ült be a volán mögé. Mi az utat végig beszéltünk barátnőmmel.

                                                                          ~*~*~*~


Szerencsésen érkeztünk meg Mirandáék házához. Kint volt neki az apukája, és festette a házat. Becsengettem hozzájuk, majd az anyukája nyitotta ki az ajtót.Jó hogy neki van anyukája..
-Szia Lea! Hát te? 
-Jöttem Mirandához. Itthon van még? 
-Persze. Miranda kicsim, megjött Lea!-kiabált be a házba. Mikor kiléptem, megpillantottam a barátnőmet. Még mindig telefonon beszélgettünk. 
-Szia! -mondtuk egyszerre, és megöleltük egymást. 
-Nem kéne lerakni? -mutattam a telefonra. 
-De.-nevetett majd kinyomtuk.Anne kilépett a kocsiból, és egyenesen hozzám vezette az útja. 
-Figyelj, kicsim..Itt aludhatsz nyugodtan. Majd Harry holnap érted jön. -mondta nyugtatóan. 
-Rendben.-sóhajtottam. -De apától el kéne köszönnöm nem?
-Majd látjátok egymást úgy is 2 hét múlva. Meg hát, ha baj van úgy is jövünk haza. Meg hát kamerázni is fogunk, szóval elköszönhetsz tőle, csak most nem élőben, hanem gépen keresztül.-nagyon kedves..
-Hát oké...Akor..Mikor várjam Harryt? 
-Mikor jöjjön?
-Este.-vágott közbe Miranda. 
-Rendben.Biztos te vagy Miranda. Örülök.-nyújtottak kezet. 
-Én is.-szegényen látszott már hogy unja, tehát gyorsan leráztam Anne-t, és bementünk. Felmentünk a szobájába, és elkezdtünk ugrándozni, meg ölelgetni egymást. Hát igen..Pár napja nem láttuk egymást. Az volt a jó, hogy szomszédok voltunk majdnem. Ha kinézek az ablakon, akkor látom a házunkat, és a kerítés előtti táblát, hogy eladó a ház.
-Vissza mehetünk.Utoljára megnézheted még, hiszen..Már megvették.
-Mi? Már is? 
-Persze..Ez az utca szerinted miről híres, ha nem a pletykáról?-nevettünk. Jól meg tud nevettetni. Mira is olyan akar lenni, mint én. Énekes. Énekelni akarunk. Van pár videónk az interneten hogy éneklünk, de az nem nagy szám. Habár néhol akadnak rajongóink, de nem annyira sok, mint például az One Direction-é.Nekik vannak, de Harry nem törődik velük.Bemeséli nekik hogy jajj de szereti őket, aztán meg eldobja.
-És mesélj mi van veletek..Harryvel meg veled?
-Semmi...Minden a legnagyobb rendben. Utáljuk egymást.
-Na persze..Nem most jöttem le a falvédőről! Mondd el mi az új hír?- sose tudok előle semmit sem titkolni. 
-Hát egyszer aludtam vele...Mert vihar volt.
-Igen, Londonban rossz az időjárás.Tovább?
-Kavarognak bennem az érzések...Lehet hogy szeretem, de lehet hogy csak fellángolás..Nem tudom...
-Miért? Hogy érzed? Testvérként vagy..
-Azt hiszem szerelmes vagyok belé...De közben utálom!
-Úristen Lea...
-Mi van ha ő nem szeret? Tisztára bunkó velem...Nem tudom mit csináljak..Tegyem azt amit ő velem, vagy mondjam el neki az igazat?
-Csináld azt, amit ő....És várd meg, hogy ő mondja el az érzéseit.Ha azt érzed, amit ő, akkor....
-Akkor? 
-Akkor mehet az esküvő!-tapsolt boldogan.
-Jaj Miranda...Vedd már komolyan!-kuncogtam.
-Figyelj...Ha ő elmondta, te se titkold. Próbáld valahogy kiszedni belőle vagy nem tudom.
-Rendben megpróbálom. De mi van ha telhetetlen vagyok? 
-Hát nem voltam még ilyen helyzetben, hogy a féltestvérembe legyek szerelmes...Majd sodródsz a gondokkal együtt. Hagyd rá az időre. Én így szoktam.
-Köszi!-megöleltük egymást, majd kérdezett tőlem valami.
-Kérsz teát? 
-Aha...Csinálunk ma tweetcam-ot?
-Én is ezt akartam kérdezni.
-Ezt igennek veszem!
-Oké, kapcsold be a gépet, hozok inni, és kezdjük!-hadarta és kilépett az ajtón.Elővettem a laptopját, és bekapcsoltam. Köszöntem, és persze mondtam, hogy mindjárt jön Mira is. Eközben kaptam egy SMS-t. Harrytől jött. Ki a franc adta meg neki a számom, és miért?

"Szia cica, holnap este 7-re megyek oda. Legyél kész! H.xx"

Mi az hogy cica? ekkor belépett az ajtón Miranda.
-Mindjárt jövök, és folytatjuk a tweetcamot.-mondtam a rajongóimnak.
-Nézd már meg mit írt Harry!-nyújtottam oda a készüléket.
-Wow...Ő aztán tudja mit kell írni hogy idegesítse az embert.-ült le az ágyra majd a forró teát az asztalra rakta.
-Hát ha hiszed, ha nem elegem van belőle.
-Benned tényleg kavarognak az érzések! Ide barátnői segítség kell!
-Akkor csináljunk valamit, már várnak!
-Rendben..Énekeljünk nekik?
-Felőlem.-raktam magam mellé a kezem.Felrakta a velünk magas szekrényre a gépet, és elkezdtünk énekelni valami baromságot,amit mindenki ismer.









4 megjegyzés: