♪ Chapter 1O ♪

HALI! :) BOCSÁNAT HOGY ILYEN HOGY ILYEN RÖVID, DE MEGYÜNK MAMÁHOZ, ÉS KÉSŐBBRE NEM AKAROM KIRAKNI, MERT NEM AKARLAK TITEKET MEGVÁRAKOZTATNI. TUDOM HOGY MOSTANÁBAN ELÉG KEVESET ÍROK, DE ENNYIT TUDOK MAGAMBÓL KIHOZNI. ÉN PRÓBÁLOK MINDIG JÓT KIHOZNI, DE ENNYIRE JUTOTTAM. Jó olvasást! Puszi :* A.xx  

Én csak figyelni tudtam mi történik körülöttem.Az ajtóban állt valaki mankóval, az ablak előtt pedig az a nevető srác. Sötét volt, segítséget pedig a kintről beszűrődő fény adott. Alakokat láttam csak, ahelyett hogy megtudhattam volna kik lennének ők. Az egyik alak nagy nehezen megmozdult, és becsukta magam mögött az ajtót. Az ablak felőli közeledett. Féltem.Megijedtem, ezek hatására elkezdtem egy kicsit szédülni. Annyit láttam, hogy háttal közeledtek az ágyam előtt, és egyszer csak egymásba ütköztek. Kuncogtam, féltem hogy meghallják. Felcsukta valaki az asztali lámpát. Hát igen, ettől féltem. 
-Ó, Chris bazdmeg! Te jöttél nekem? tudod hogy fáj most a vállam? -kérdezte Harry. Most már minden világos. Harry és Chris van a kórtermemben. 
-Hé, Chris! Felkeltettétek Leát? -kérdezte egy kiabáló egyben suttogó hang lentről. Ezt fel tudtam ismerni. Miranda volt. Tehát együtt jöttek el, csak azért hogy láthassanak. Cuki. 
-Bocsánat, de te jöttél nekem! -suttogtak, ugyanis nem akarták hogy meghallják az ügyeletes nővérek. 
-Lea, bújj elő!-nevetett Hazza. 
-Rohadjatok meg! Tudjátok hogy megijesztettetek? Barmok..-az utolsó szót szinte érthetetlenül mondtam ki, de értették gondolom mivel kuncogtak mindketten.
-Bocsánat, de nem tudtam hogy ez a tuskó is itt lesz.-mondta természetes hangnemben Harry. 
-Nem vagyok tuskó! Én legalább eljöttem meglátogatni Leát! Örülj hogy van neki egy igazi barátja. -és elkezdődött a veszekedés. Persze suttogva. Elég viccesen nézett ki ez az egész látvány, de véget kellett vetnem, mert pihenni is szerettem volna, és fájt a fejem. 
-Srácok, srácok..Elég legyen! Szeretnék aludni, hagyjatok békén! De előtte..Harry mit keresel itt? Neked feküdnöd kéne abba a retkes ágyba és pihenni, te pedig Chris mit keresel itt? Köszönöm hogy eljöttél meglátogatni, és feljöttél a harmadik emeletre, ráadásul ablakon keresztül, de nem kellett volna. Mindketten, vagyis hárman mert Mirandának is szól, tudjátok, hogy rosszul érzem magam, mivel nyilvánvalóan egy kórházban vagyok az ég szerelmére!-jött ki belőlem.-Szeretnék még ma aludni is! -mondtam majd magamra húztam a takarót és tetettem az alvást.Amiben persze hogy elaludtam. 

                                                             *~*~*~*

Reggel mikor a szemeimet kinyitottam az orvos állt előttem.
-Jó reggelt, Ms. Burn. Van egy jó hírem, és egy rossz...Melyikkel kezdjem?-Á, végre egy normális orvos. Kösz szépen! 
-A jó.-vágtam rá egyből gondolkozás nélkül. 
-Hamarabb elhagyja a kórházat. 1 héttel korábban. 
-És mi a rossz? 
-Hát hogy majd 1 hónap múlva vissza kell jönnie pár napra...-belevágtam.
-Miért?
-Most mondanám...-forgattam meg a szemem.Utálom az orvosokat.- Mert a baleset során, történt egy kisebb baj..Talán jobb is, hogy jött ez az eset, mert különben nem tudtuk volna meg. Az törtnét, hogy a gépünk az mutatta, hogy...
-Hogy? Mondja már kérem!
-Ön drogozott az életében, valaha is?
-I-igen..-mondtam kissé elszégyellve magam. Hát nem tudtam magam túl tenni azon, hogy anya már nincs többé, így a drogba menekültem, de szerencsére apám leállított. 
-Akkor nem tévedtünk, önnek vérmérgezése van. Ha későn jött volna be, lehetett volna komolyabb baja is, és ezért kell visszajönnie.
-Nem értem..Hogy történhetett ez?
-Sajnálom...Később visszajövök, és mindent megbeszélünk.-ezennel kiviharzott a szobából.

*1 hét múlva*

Harryt is és engem is kiengedtek a kórházból. Azon gondolkodtam, amit mondott az orvos. Vérmérgezés? Nem értem...Most fogtam fel,miket tettem magammal. Mi lesz velem? Beültünk Chrisék kocsijába, ugyanis van már jogsija. Harry egy darabig még nem vezethet, én meg nem is tudok, szóval ez Chrisre maradt egyenlőre. Még nem mondtam el senkinek se, amit a doki mondott. Senki nem tud a múltamról, tehát erről sem szabad tudniuk. Úgy döntöttem hogy egy ideig titkolom. Majd ha eljön az ideje elmondom. Észre sem vettem de már hazaértünk. Tudni kell rólam, hogy nem tudok titkot tartani, és ezért féltem. Féltem, hogy elmondom nekik. Először Mirandának szerettem volna elmondani, és el is fogom ebben biztos vagyok. Kell valaki aki tud segíteni. Mikor beléptem a szobámba, Alana és Miranda beszélgettek. Látszott Mirán, hogy nem szimpatikus neki, ezért egy kis kuncogás jött ki belőlem. De pár hónap, és nem nevetés fog kijönni, hanem vér. Eltorzult arccal mentem az ágyamhoz.
-Alana, kimennél egy kis időre? 
-Persze.-mosolygott majd elhagyta a szobám.Mikor biztos voltam benne hogy elment, kezdem el mondani a rossz híremet. 
-Miranda, segítened kell! Ígérd meg hogy senkinek nem mondod el, amit most fogok neked fecsegni.-támadtam le. 
-Persze, hogy nem. Mondjad.
-Sürgős kezelésre van szükségem. 
-Mi történt?
-Azt mondta az orvos, hogy jobb hogy megtörtént ez az eset, mert vérmérgezésem van.-csuklott el a hangom. Ő kikerekedett szemekkel nézett engem, majd beszédre nyitotta a száját, de nem jött belőle semmi hang. 
-Ez hogy történt? 
-Emlékszel még, amikor nem mentem 2 hétig suliba? 
-Aha.
-Na,akkor történt ez.Akkor halt meg anya, és én a drogba menekültem, onnan jött ez az állapotom. 4 hét múlva vissza kell mennem, és megvizsgál.
-Ez...szar ügy..-csuklott el a hangja.
-Az...Mit csináljak?
-Egyenlőre senkinek ne mondd el! Elmegyek veled 1 hónap múlva a kórházba, és túl esünk ezen az egészen. 
-Mi van akkor ha...meghalok? -az utolsó szavamra már könnyes szemmel gubbasztottam az ágyamon. 
-Ne hülyéskedj már! Nem fogsz meghalni! -én erre elmosolyodtam, majd megöleltük egymást.